Nagykállóban 2005-ben nyílt meg az Ámos Imre Képtár, amelyet az épület másfél évvel ezelőtt kezdődött felújítása miatt zártak be. A tárlatot – a munkálatok befejezése, illetve néhány alkotás restaurálása után – szeptember 2-án nyitották meg újra a nagyközönség előtt.

Ámos Imre mindössze 37 évesen lezárt, de annál tartalmasabb életpályájának köszönhető képei közük ötvenkettőt özvegye, a szintén festő, grafikus Anna Margit ajánlotta fel Nagykálló Városának. Az alkotások rézkarcok és olajfestmények, amelyeket 2005-ben helyeztek el a Szabadság tér 5-7. szám alatti képtárba.

-A múlt év tavaszán – az önkormányzat energetikai korszerűsítésre nyert pályázatából, a szomszédos általános iskola alsó és felső tagozatos épületeivel együtt – felújítási munkálatok kezdődtek a képtárban. A rekonstrukciós munkák során megtörtént a külső homlokzat szigetelése, a fűtési és világítási rendszer korszerűsítése – mondta az eseményen Bereczkiné Pápai Margit önkormányzati képviselő.

A kiállítást Ruszki Gábor plébános, a Keresztény Kulturális Akadémia alelnöke nyitotta meg, aki többek között elmondta, hogy Nagykálló híres szülötte Ungár Imreként látta meg a napvilágot.

-Édesapja korai halála miatt öt éves korától nagyapja otthonában nevelkedett, aki híres talmud-tudós volt. A család – a szintén nagykállói születésű csodarabbi -, Taub Eizik Izsák szellemiségében élt, így a későbbi festőművész életét már gyermekkorától a mélységes hit járta át. Fiatalon ismerte meg a keresztény vallás tanításait is, így magát Krisztus-hívő zsidónak vallotta, de a zsidó vallását soha nem tagadta meg – mondta Ruszki Gábor plébános atya. – 1925-ben érettségizett Nagykállóban, mérnöknek készült, de képzőművészet iránti érdeklődése miatt otthagyta az egyetemet és a Képzőművészeti Akadémiára jelentkezett, ahol Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványaként végzett. Nevét azért változtatta meg, mert abban az időben tevékenykedő ismert és elismert zongoraművészt is Ungár Imrének hívták. Az Ámos vezetéknevet az első kispróféta után választotta.

Az Akadémián ismerkedett meg későbbi feleségével, Anna Margittal. Nagy szegénységben, nélkülözésben és még nagyobb szerelemben élték rövid házaséletüket, melynek során nemcsak lelki, hanem művészi pályájuk is összefonódott.

Életük legjobb és legfontosabb éve 1937 volt, amikor két hónapot Párizsban töltöttek, a nagy példakép Chagall közelében. Ettől kezdve Ámos Imre művészetét az asszociatív impresszionizmus jellemezte.

Élet- és munkakörülményeik az 1938-ban megjelenő zsidótörvények hatására egyre rosszabbá váltak. Többször vitték munkaszolgálatra, végül 1944 nyarán egy német haláltáborba hurcolták. 1944 őszén Ohrdruf lágerében látták utoljára.

A tárlat újranyitása alkalmából tartott eseményen Márton Lászlóné, a nagykállói muzeális intézmények vezetője elmondta, hogy Ámos Imre rendkívül sokoldalú művész volt, aki a festészet mellett kitűnően hegedült és irodalmi értékű naplót és verseket hagyott az utókorra. Szülővárosa emlékét utca elnevezésével, a képtár díjmentes bemutatásával és a róla elnevezett díj alapításával őrzi.

Az megnyitón Krausz Nóra, a Nagykállói Általános Iskola énekkarának tagja közreműködött, akinek előadása tette még ünnepibbé az eseményt.

Nagykállóban a kiállítás hétköznapokon 8 és 12 óra között látogatható, minden további alkalommal az alábbi telefonszámon +36 70 372 1492 lehet bejelentkezni.