20160303-img_4142

Egykori megyeháza

Nagykálló környékén élő emberek számára a Szabadság téren álló barokk épület emblematikus képe összeforrt városunk nevével. Az 1769-1780 között épült egykori megyeháza Szabolcs vármegye székhelye volt. Az épületet Salvator Aprilis, olasz származású mester tervezte, de az építési munkálatokat öccse, Giuseppe fejezte be.

A napsárga és fehér színekben pompázó egykori megyeháza 1876-ig töltötte be eredeti funkcióját, s biztosított helyet a Vármegyei Hivatalnak és a Megyei Levéltárnak is. Miután Nyíregyháza lett a vármegye új központja az épület más funkciót kapott. 1895-től Nagykállói Magyar Királyi Tébolydaként üzemelt. Napjainkban a Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház Sántha Kálmán Szakkórházaként működik.

Az erkélyes egyemeletes épület négyszög alaprajzú, tengelyelosztása ritkán fordul elő a hasonló stílusú épületeknél: 2-5- 3-5- 2. A XIX. század végén bővítették ki az U alakú épületet mai formájára. A baloldali szárny eredetileg emeletén nyitott, árkádos folyosóval épült, de kórházi funkciói miatt felfalazták. Ugyanezen az oldalon, a földszinten istállót és kocsiszínt találtak a régészeti kutatások során.
A homlokzat, s egyben az épület legszebb dísze az erkéllyel egybeépített faragott kőkapu, mely a Szabadság térre néz. Az erkély és a faragott kőkapu mestere a sátoraljaújhelyi Martin Lertz volt. Az ő munkáját dicsérik az ajtó- és ablakkeretek, az egyszerű pillérfők és kőpárkányok is. A főbejárat kilincsének zárcímere ma is az Osztrák-Magyar Monarchia korabeli kétfejű sast ábrázolja.

Az impozáns épület látogatói között a magyar történelem olyan nevezetes alakjait találjuk, mint gróf Széchenyi István, aki a Tisza szabályozásának ügyében járt városunkban. Krúdy Gyula, akinek nagyszülei városunkban laktak, gyakran töltötte a nyarakat a településen. Novelláiban is több alkalommal feltűnnek a megyeházán tartott bálok emlékezetes jellemzői, szereplői is.

Az épület érdekessége még, hogy a nagy mennyiségű esővizet földalatti csatornarendszerben vezették el az egykori megyeháza és a város alatt. A csatornarendszer egy kicsiny részlete a Szabadság téren, az épülettel szemközt egy üvegfalon keresztül megtekinthető. Egy emléktábla pedig arra az anekdotára emlékezteti a város lakóit, amely szerint a börtön egyik rabja, Farkas Samu a csatornarendszeren keresztül szökött meg.

A megyeháza börtönét Giuseppe Aprilis tervezte és építette 1781 és 1784 között. Műve már rég nincs meg, de a börtön félelmetes emléke megmaradt. A vármegyeháza első börtöne, a vallatópince beépült a főépületbe. A börtön egy része ma is megtekinthető. Bár eredeti földjét bebetonozták és a „tüskés” gerendapadlóból egy gerenda maradt emlékeztetve arra, milyen lehetett egy éjszaka toporogni, lábat váltogatva a tüske-sorok között. A vallató-pince lejáratának aljából nyílik jobbra az „egyes”. Ebben a helyiségben egyetlen ember fért el. A fülke mennyezete olyan alacsony, hogy csak meghajolva lehet benne elférni, alja élére-fektetett lécekből van kialakítva, és koromsötét van bent. A szájhagyomány útján fennmaradt történetek szerint az édesanyák csintalan gyereküket a „kállai egyes” eltáncolásával ijesztették.

Képek