Győrfi Gergő: Életteli, élő és éltető május
Harmat szállt le a nyers rétre
szemeket csókolni a vetésre,
méh szállt le a virágra
színt és illatot súgni a szárra,
madár szállt le a kis ágra
termést hinteni a szimplaságra,
harmat csillan a friss szálra
jövőt súgni a csírára,
madár csüccsent a levélre
reményt rajzolni a hegyére,
méh lehel a bibére
létet és kiteljesedést ígérve.
Harmat, mint az éledő, majd élő természet
leheli, susogja a jót, az édeset, a szépet,
leszálló darázs, méh, madár eszméjének képe,
reményt, életet, jövőt lehelve áldást hint a létre.
Csend, nyugalom, béke és remény.
Színek, illatok, fények és zenék.
Rész és egész.
Lét és létezés.
Harmat szállt rá.
Madár szállt rá.
Méh szállt rá.
Harmat száll el a házaktól a vetésig
fátylat fércelni a féltől az egészig,
mert a töredékek között,
a lét eggyé öltözött,
Madár száll fel a kis ágra
onnan fütyülni az egész világra,
egybe sípolni a lét részeit
mindenné érlelni a dúlt és dőlt érzéseit.
Méh száll oda-vissza a kaptártól a virágig
színné és illattá zümmögni, mit a lélek áhít,
mert a szürkeség helyett
az élet szirma, rügye emelkedett.
Csend, nyugalom, béke és remény.
Színek, illatok, fények és zenék.
Rész és egész.
Lét és létezés.
Harmat szállt rá.
Madár szállt rá.
Méh száll rá.
Lét élesztés.
Harmatcseppek, madarak,
méhek és darazsak.
Minden, béke és csend:
a madarak, a méhek, a levelek, a szirmok
átható éltető zenéjének csendje.
Harmat száll rá.
Madár száll rá.
Méh száll rá.
Harmat, méh és madár olvas jövőt a fejére,
mint a tavasz és az élet reménye.
Virágok, madarak, méhek,
színek, ízek, illatok, fények,
remények, lélekemelő élet,
virággal nemesítő május.
Mindenek, jövő, remények,
éledés, ragyog az élettel telítő élet,
éltető élet, életteli május,
létezést lehelő természet,
életteli, élő és éltető május.