Amikor a télből nyárrá pulzáló életté megújulva szivárványhídként lüktetve ível át a tavasz, akkor lassítsunk le egy kicsit a mindennapjaink robotzombi rohanásában és érezzük a természet serkenő hullámait és sarjadó rezgéseit.

Amikor pompázó színekkel, feltöltő illatokkal, zsibongó hangokkal nemesedve igazán értékes cicomákkal ékesedik a tompaság, akkor álljunk meg egy pillanatra, töltsük fel szívünkkel és lelkünket a létté pezsgő környezetünk gyönyörű energiáival.

Az élet feszített és rohanó tempót diktál, ezért talán észre sem vesszük, hogy milyen gyönyörű a tavaszban csillogó városunk. A tavasz létteltöltő fátyolként tükröződik vissza a tereinket, a belvárosunkban is ilyenkor.

A természettel együtt levetették téli burkaikat a szökőkútjaink, megtisztultak, felfrissültek és mintha az életet pumpálnák, úgy csobognak együtt az újjáéledő természettel. Mint a növények ereiben serkenő élet, úgy lövellnek a Napfényben és holdsugárban megcsillanó vízsugaraik.

Élettel telt és életre kelt a belváros, több száz tő álló és futómuskátlit, mályvát valamint begóniát és vinkót ültettek a virágládákba, a terekre és akasztottak ki a villanyoszlopokra.

Életté színesedve bimbókká sarjad a tavasz, serken a létezés, ébredve, színekre lelve pezsegni kezd a természet. Életté nemesedve újraindul a létezés. Szemeit nyitogatva szárrá, levéllé, szirommá bontakozik a csodásabbá színesedő keret, világosabbá élettelítődik a világ. Létté tölt a sarjadó tavasz, már csak észre kellene venni, már csak tudni kellene érezni, már csak élvezni kellene a létté ölelő áldásosságát. Tehát a hétköznapok rohanásában, álljunk meg egy pillanatra, kapcsoljuk ki a világ fülsiketítő zaját, elvakító fényeit, vegyük észre azt, ami mellett máskor csak úgy elhaladunk, hogy észre se vesszük. Szívjuk magunkba a létként lüktető élet rezgéseit, és szavak nélkül élvezzük az élet szépségeit. Merüljünk el az újjáéledő tavasz csodájában, töltődjünk fel a környezetünkből.