A Nagykállói Görög Katolikus Templom szentélye már 1634-ben állt. A város egyik legrégibb épületeként tartják számon, mivel alapjai Árpádkori keletkezést sejtetnek.

Középkorias megjelenésű, egyhajós, támpilléres épület a XVIII. századból. Ikonosztázát natúr cseresznyefából faragta Gergely József tanárember, melyen Barza Florin bukaresti ikonfestő művész képeit csodálhatjuk meg.

A templom meghatározó főképét helyi vonatkozásokkal Petrasovszky Emmánuel festette. A művész megörökítette a méhes legendát is, amely szerint Bangó István, kállói jómódú méhes gazda, aki köszvénytől szenvedett, a pócsi Máriának ajánlotta méheit gyógyulásáért cserébe. Miután csodálatos felépülése ellenére ajánlását nem teljesítette, méhei maguktól útra keltek, s a máriapócsi kegytemplom északi falára költöztek. Azóta is ott élnek a régi méhek mai utódai. Eredetileg a templom nyugati, bejárati oldala fölött volt egy harangtorony. Ezt az 1940-es évek elején lebontották, mert fala megrepedt, de 2006 nyarán újjáépítették. A torony lebontását harangok a templom oldalán lévő haranglábon szólalnak meg.