A megyeháza első börtöne, a vallatópince beépült a főépületbe, s ma is megtekinthető. Bár az eredeti aljzatot bebetonozták, a tüskés gerendapadlóból egy palló megmaradt, mely jelzi a helyiség egykori funkcióját.

A történetek szerint, akit ebbe a pincébe bezártak még azt is bevallotta, amit el sem követett, hiszen egész nap lábát váltogatva a tüskesorok között inkább választotta a kiszabott büntetést, mint a további „vallatást”.

Ehhez a helyiséghez köthető a Kállai Kettős táncballada legendája is. Eszerint egy legény, nem csupán jobbra- balra szökellve „táncolt” a tüskés gerendákon, hanem, amikor a hajdúk lementek megnézni, még dalra is fakadt, a Felülről fúj az őszi szél… kezdetű népdalt énekelte. Miután a legény kiszabadult és híre ment „táncának”, ismerősei kérték, mutassa be, hogyan űzött csúfot a megye börtönéből. A „tánc” lépései hagyományként terjedtek, s jellegzetes táncmotívumként maradtak fent az utókor számára. A vallatópince lejáratának aljából nyílik az ún. „egyes”. Ebben a helyiségben mindössze egy ember fért el, s ő is csak meggörnyedve az alacsony mennyezet miatt. A fülke padlója élére fektetett lécekből volt kialakítva, illetve semmilyen fényforrás, ablak nem volt a helyiségben. Aki ide kényszerült, koromsötétben „táncolta végig” a kállai egyest.