Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc résztvevői előtt tisztelegtek és hajtottak fejet ma városunkban is.
Nagykállóban a hagyományos – március 15-ei – utcai futóversennyel indult a nap a Szabadság téren.
A 169 évvel ezelőtti események, az 1849/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett Városi Ünnepségre érkezők sokaságát is a Szabadság térre várták, ahol Sveda Anita közművelődési szakember volt az ünnepség szónoka.
-Ma az 1848-as forradalom ifjaira emlékezünk, Petőfire és társaira, mindazokra, akik elég erősek és eltökéltek voltak ahhoz, hogy egy egész népet elszántságra buzdítsanak; elég lelkesek ahhoz, hogy lelkesítsenek. Akik képesek voltak arra, hogy 1848 márciusában vér és rendzavarás nélkül komoly eredményeket érjenek el – mondta Sveda Anita, majd Széchenyi István gondolatát idézve folytatta: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent és munkálkodhass a jövőn.” Történelmünk e jeles időszakának éppen ez az egyik legfontosabb tanulsága. Hiszen nekünk is fel kell ismernünk az idő szavát, a jelen feladatait, a valódi, megoldásra váró kérdéseket. Ma nem azt jelenti erősnek és elszántnak lenni, mint amit 169 évvel ezelőtt, a márciusi ifjak korában jelentett. Nekünk már nem ahhoz kell az erő, hogy a szabadságot kivívjuk, hanem ahhoz, hogy a számunkra kivívott szabadsággal éljünk, és ne visszaéljünk – jelentette ki az ünnepség szónoka.
-A forradalom rendkívüli állapot. Mivel elődeinknek nem volt más választásuk, bátran félresöpörték azt a világot, amelyben korábban éltek: intézményeket, törvényeket, egy egész rendszert. Azért kellett ezt megtenniük, mert muszáj volt, mert nem lehetett tovább úgy élni, mint addig – tette hozzá Sveda Anita, majd beszélt arról is, hogy a forradalom győzelme utáni napokban az ország felelős vezetői – köztük a márciusi ifjak is – békés életre készültek fel. Miután valóra váltották mindazt, amit a 12 pontból az adott körülmények között valóra lehetett váltani, nagy erővel kezdték meg az ország építését.
-Március 15-ike azért is kerülhetett kiemelkedő nemzeti ünnepeink sorába, mert országunk akkori vezetői, politikusai, polgárai tisztelettel és elismeréssel fogadták egymás sikereit és nem hagyták, hogy nézetkülönbségeik megakadályozzák a hazáért való közös, egységes kiállást, mely nélkül a forradalmat csírájában fojtotta volna el a császári önkény. Bár a szabadságharcot a császári túlerő végül vérbe fojtotta, őseink nemes harca meghozta gyümölcsét, mert a kiegyezés után elkezdődött Magyarország békés polgári fejlődése – mondta Sveda Anita.
A szónok végül Kossuth Lajos gondolatait idézve fejezte be beszédét: „A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.” Az ünnepi gondolatok után a Talán Teátrum: A hazát nem cserélők című zenés előadásával folytatódott a megemlékezés.
A műsor után az önkormányzat, az intézmények, az egyházak, a pártok és civil szervezetek képviselői koszorúkat, virágokat helyeztek el a Szabadság szobor előtt.