A Nagykállói Református Templom városképileg meghatározó műemlék, a mellette 7 méterre épített harangtoronnyal együtt. Mindkét épület, ahogy ma látjuk, két építési fázis eredményeként alakult ki. A templom 1710 körül emelt barokk épület, amit a XIX. század második felében átalakítottak, berendezése is 1877-ben készült eklektikus stílusban.

A templom keleti tájolású, téglalap alakú, keleti végén fél nyolcszög záródású apszissal. Belső tere 13,5×37 méter, ma 890 ülőhely van benne. Eredetileg három bejárata volt (észak, dél és nyugat), előtte porticussal (előtérrel). Az 1980-as években végzett tatarozás alkalmával feltárásra került a befalazott nyugati bejárat, ami félig emelkedik ki a földből, mivel az eredeti járószint körülbelül egy méterrel feltöltődött időközben. Feltárásra került egy eredeti ablak is az északi falon a toronnyal átellenben. A templombelső három hajós volt, két téglából épített oszlopsor tartotta a tetőszerkezetet és a mennyezetet, melyet kazetták borítottak. A keleti oldalon lévő karzat 1936-ban készült. A villamos áramot 1938-ban vezették be, ekkor készült el a belső festés. A templom északi oldalán két ólomkeretes üvegablak van, a délin három, az apszisban szintén három. Papp Gábor művészettörténész és Kustár Zsuzsa iparművész alkotásai, kazettás mennyezetek motívumainak felhasználásával készültek.