Hogy a táj ősidők óta lakott, sokféle jel sejteti: kút, ősrégi edénytöredékek, kőbaltadarab. Írásos dokumentumok igazolják, hogy az Árpád korban már lakott hely volt, ám az a település elpusztult a tatárjárás idején. A hely elnevezéséhez fűződik Nagykálló környékének legősibb legendája, amely szerint az 1200-as években, a mai Nagykállótól délre volt egy Búzna Dada nevű falucska. Amikor a hírnökök jelentették, hogy közelednek a tatárok, a lakosság a mocsárba menekült. Amint a templomhoz érkeztek, megállította őket az öreg pap. – Mentsétek a harangot is, fiaim! – mondta. Szekérre engedték hát a harangot, majd tutajra emelték. Már közel jártak egy biztonságosnak látszó, dombok védelmében lévő helyhez, amikor megbillent a tutaj, és a harang a vízbe csúszva elmerült a mocsárban. Telt-múlt az idő. A tatárok által elpusztított Búzna Dada egykori lakói új, mocsarakkal körülvett, védett helyen felépítették az új települést, Kállót. Lett új fatemplom is, kupolás, magas toronnyal. Csak a harang hiányzott sokáig. Ám néha, ködös őszi estéken, észak felől harangszót hozott a szél. Az emberek hite szerint abból az irányból, ahol a harang elveszett. S ilyenkor babonás félelemmel mondogatták az öreg papnak: – Hallod Atya? Ott, arra szól a harangod! – És azt a helyet, amely mellett a harang elmerült, így nevezik azóta: Harangod.

Milyen is ez a táj? Észak felől kopár arcú, szélfútta homokdombok zöld erdő-sörénnyel, keletről szelíd akácerdő, délről az Őr-domb, ahonnan a legszebb nagykállói panoráma látható, nyugatról fel-felcsobbanó halaival, szépen szárnyaló madaraival a tó. S mindez körülöleli a völgyet, ahol lisztfinomságú homok ingerel, hogy ledobd a cipőd, ahol nyári zápor után félelem nélkül futkos karnyújtásnyira tőled az ürgekolónia apró népe. Itt nincs semmi zaj. Valami lélek-pihentető nagy nyugalom ölel körül. Ha egyszer megkóstoltad a táborlakók békés, tevékeny, nomád életét, ha sikítva csúsztál le a téli domboldal érintetlen havában, ha átjárt a majális mámoros, tavaszillatú nyüzsgése, ha találgattad innen valakivel a nyári égbolt csillagképeit, s elgondolkodtál a sokszínű, hervadó, őszi fák alatt a mulandóságról, ez a táj megfogott, és nem ereszt. Sodorhat bárhová a sorsod, ha Kállóban jársz, akár csak fél órára is, ki kell jönnöd a Harangodra – ha pedig itt élsz, messziről jött vendégednek ezt feltétlenül meg kell mutatnod!

Mindemellett fontos szólni a táj különleges növény és állatvilágáról is. Hiszen megtalálható a területen a selymes boglárka, a magyar nőszirom, a méreggyilok, a magyar szegfű, a kakukkfű és a fényperjés. Eme ritka növények között pedig fel-felbukkannak a védett ürgék.