Nagykálló nem csupán a néphagyományok, népművészet ápolásában jár élen a szabolcsi települések között. A város mindig is büszke volt szülötteire, nyomon követte munkásságukat, bár, sokukat az élet más településekre, országrészbe sodort.

1907-ben Nagykállóban született a zsidó származású asszociatív, impresszionista festőművész, Ámos Imre – eredeti nevén Ungár Imre -, aki több alkalommal, már főiskolásként a Szinyei Társulat Tavaszi Szalonjában állíthatta ki képeit. Elnyerte a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját, s később a Munkácsy-céh tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) tagjává választotta.

A már fiatalon is tehetséges művészt életének tragikus befejezéseként a holocaust idején, 37 évesen egy németországi lágerbe hurcolták el. Halálának pontos dátumáról nincs információ, feltételezhető, hogy még ugyanebben az évben, 1944-ben hunyt el. Nagykálló Városának özvegye, a szintén festőművész Anna Margit 52 képet adományozott, melyek grafikák, akvarellek, olajfestmények, karcolatok voltak. Ezek kiállításával került sor 2005-ben az Ámos Imre Képtár megnyitására. Az a nosztalgia, jövővárás, csodaáhítás, amely Ámos korai műveinek szinte állandó tartalma, nem választható el attól a légkörtől, amelyben nevelkedett. A vallásos otthonban cseperedő gyermek szívébe mélyen belevésődtek a kállói csodarabbi, Taub Eizik Izsák életéről és tetteiről szóló történetek. Számos alkotását nagykállói gyermekévei, a vallásosság ihlette. A képek témája is sokszor csak ezeken a történeteken keresztül érthető meg. Ennek hangsúlyozásaként a képtárban helyet kapott a Calever, a csodarabbi bemutatása. Ámos korai művészetére nagy hatással volt Rippl-Rónai József és Berény Róbert munkássága, majd az 1930-as évek közepétől a Chagall-ra jellemző álomszerű, asszociatív megjelenítés fedezhető fel képein. Az alkotásaiban megjelenő tárgyaknak a művész számára hordott jelentése, s a múlt emlékei vagy a jövő sejtelmei hangsúlyosak, s nem maga a tárgy puszta léte, megjelenése.

Nagykálló Város Önkormányzat Képviselő-testülete a város kulturális és művészeti életében hosszú időn át kiemelkedő munkát végző személyek, közösségek megbecsüléseként, létrehozta az Ámos Imre-díjat.