A világhírű Kállai Kettős, Nagykálló XVII. században megalkotott és négyszáz éven át megtartott, mindmáig élő, énekelt-táncolt hagyománya, múltunk egyik gyöngyszeme. Három kísérődallama az egyetlen fennmaradt hagyományos magyar népdalcsokor. Tánca is különleges: a magyar nyelvterület kevés dramatikus táncainak egyike, mely a civakodó, majd kibékülő és együtt mulató szerelmesek történetét meséli el a tánc nyelvén.

Hiteles források szerint a Kállai Kettőst 1670 körül Kelet-Magyarországon és Erdélyben, mint kállói táncot ismerték. Zenei kíséretét ekkor a Felülről fúj az őszi szél (eredeti szövegében: Mikor felülről fúj a szél) és a Kincsem komámasszony kezdetű dalok alkották.

1924-ig párosan járták, azóta csoportos táncként él tovább. Amikor 1921-ben Kodály Zoltán érdeklődött a tánc iránt, nem tudták megmutatni a zeneszerzőnek, ezért Nagykálló másik nevezetes muzsikáját: a Szól a kakas már-t rögzítette. De amikor 1926. november 7-én újra eljött Nagykállóba lejegyezte, majd 1928 nyarán fonográfra rögzítette a Kállai Kettős dallamait. Zenéjének első rádiófelvétele 1933-ban készült el.

A városban jelenleg is több táncos generáció, illetve 1971 óta a kétévenként megrendezésre kerülő Kállai Kettős Néptáncfesztivál, a magyar néptáncmozgalom egyik legrangosabb seregszemléje élteti tovább Nagykálló több évszázados tánchagyományát.

A híres táncdallamokat mai napig úgy emlegetik, mint a féltékeny és a csalfa szerelmes közötti csalogatást.

Felülről fúj az őszi szél

Felülről fúj az őszi szél
Zörög a fán a falevél
Ugyan babám, hová lettél?
Már két este el nem jöttél.
Hm,hm,hm,hm,hm –hm,hm,hm,hm,hm.

Már két este el nem jöttél
Talán a verembe estél?
Nem estem én a verembe,
Véled estem szerelembe.
Hm,hm,hm,hm,hm – hm,hm,hm,hm,hm.

Véled estem szerelembe
Tudod kedves vagy szívembe.
De te engem nem szerettél
Csak éppen, hogy kecsegtettél.
Hm,hm,hm,hm,hm –hm,hm,hm,hm,hm.