Életteli, élő és éltető május

Harmat szállt le a nyers rétre

szemeket csókolni a vetésre,

méh szállt le a virágra

színt és illatot súgni a szárra,

madár szállt le a kis ágra

termést hinteni a szimplaságra,

harmat csillan a friss szálra

jövőt súgni a csírára,

madár csüccsent a levélre

reményt rajzolni a hegyére,

méh lehel a bibére

létet és kiteljesedést ígérve.

Harmat, mint az éledő, majd élő természet

 leheli, susogja a jót, az édeset, a szépet,

leszálló darázs, méh, madár eszméjének képe,

reményt, életet, jövőt lehelve áldást hint a létre.

Csend, nyugalom, béke és remény.

Színek, illatok, fények és zenék.

Rész és egész.

Lét és létezés.

Harmat szállt rá.

Madár szállt rá.

Méh szállt rá.

Harmat száll el a házaktól a vetésig

fátylat fércelni a féltől az egészig,

mert a töredékek között,

a lét eggyé öltözött,

Madár száll fel a kis ágra

onnan fütyülni az egész világra,

egybe sípolni a lét részeit

mindenné érlelni a dúlt és dőlt érzéseit.

Méh száll oda-vissza a kaptártól a virágig

színné és illattá zümmögni, mit a lélek áhít,

mert a szürkeség helyett

az élet szirma, rügye emelkedett.

Csend, nyugalom, béke és remény.

Színek, illatok, fények és zenék.

Rész és egész.

Lét és létezés.

Harmat szállt rá.

Madár szállt rá.

Méh száll rá.

Lét élesztés.

Harmatcseppek, madarak,

méhek és darazsak.

Minden, béke és csend:

a madarak, a méhek, a levelek, a szirmok

átható éltető zenéjének csendje.

Harmat száll rá.

Madár száll rá.

Méh száll rá.

Harmat, méh és madár olvas jövőt a fejére,

mint a tavasz és az élet reménye.

Virágok, madarak, méhek,

színek, ízek, illatok, fények,

remények, lélekemelő élet,

virággal nemesítő május.

Mindenek, jövő, remények,

éledés, ragyog az élettel telítő élet,

éltető élet, életteli május,

létezést lehelő természet,

életteli, élő és éltető május.

Győrfi Gergő