18_marc15_033

„Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen”

Március 15-én országszerte nemzeti zászlókat lenget a szél. Kokárdát tűzünk a
ruhánkra. Megemlékezünk a márciusi ifjakról, a győztes pesti forradalomról, a
szabadságharcról. A 170 évvel ezelőtt, március idusán történt események résztvevői előtt
tisztelegtek és hajtottak fejet ma Nagykállóban is.

Nagykállóban idén is megtartották a hagyományos március 15-ei utcai futóversenyt a város
központjában, amelyen közel 150-an indultak, különböző korcsoportokban. Ezt követően a
170 évvel ezelőtti események, az 1849/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére
rendezett Városi Ünnepségre érkezők sokasága érkezett a Szabadság térre, ahol Juhász Zoltán,
Nagykálló Város polgármestere volt az ünnepség szónoka, aki beszédében a hajdani március
fontos pillanatait elevenítette fel.
-1848 tavaszán nemcsak Petőfi és a márciusi ifjak váltak hősökké, nemcsak azok, akiknek
nevét gyermekkorunktól betéve tudjuk. A harcokban hőssé váltak kisebb városok, falvak
egyszerű lakói is, földművesek, iparosok, tanítók, akik önként vállalták a veszélyt és fegyvert
ragadva beálltak a nemzetőrségbe, tették ezt annak reményében, hogy egy nap kikiálthassák a
magyar szabadságot – mondta Juhász Zoltán, majd az események nagykállói vonatkozásait
említette: „Innen Nagykállóból is 2 nemzetőrség, a 10-es és a 48-as hadtest indult útnak, hogy
megvédje a kivívott szabadságunkat. A nemzet magába fogadott szegényt és gazdagot, pórt és
nemest, mindenkit, aki osztozni akart a magyarok szabadságában. Az 1848-as hősöket a hit
érzülete vitte előre, hitük tettekbe, majd munkába fordult. Köteléket pedig az összefogás
teremtett közöttük. Hittek a hazában, a szabadságban, és abban, hogy a magyarok sorsa jobbá
válhat. S mindez az erő és kitartás eredményezte, hogy megszületett az újkori magyar nemzet,
talpra állt egy bátor nemzedék, amelynek volt bátorsága törvényt alkotni saját magának, utat
mutatva ezzel a ma nemzedékének is” – jelentette ki az ünnepség szónoka, majd hozzátette: –
az 1848-as márciusi 12 pont úgy kezdődik, ahogy Magyarország mai Alaptörvénye zárja
sorait: „Legyen béke, szabadság, és egyetértés!”
– Az 1848-as események több üzenetet hordoznak. A példaértékű nemzeti egységet,  az
összefogást, a tenni akarást, a hősiességet. De ezeken túl gyakran elfelejtjük megemlíteni,
hogy 1848 márciusában az egymással ellentétes nézeteket valló gondolkodók, államférfiak is
képesek voltak közösen, egy ügyért harcolni.  Ma már nem titok, hogy Kossuth Lajos és
Széchenyi István között majdnem kibékíthetetlen ellentét uralkodott, de mégis összekötötte
őket a haza iránti szeretet, a magyar nép szabadságáért folyó küzdelem. A nemzeti lét abban
nyilvánul meg, hogy vannak olyan kortól, nemtől, társadalmi helyzettől, hitvallástól
független, kétségbe vonhatatlan értékeink, melyek ismerete az egész magyarságot eggyé
kovácsolják – tette hozzá Juhász Zoltán, majd így folytatta: „Lehetnek különböző nézeteink,
de ezeket tényközlő viták során kell egymással egyeztetni. A vita a szabadság és a demokrácia
legfontosabb feltétele, ütköztessük gondolatainkat, elképzeléseinket, de mindemellett ne
felejtsük el, hogy a viták során nem egymás nézeteinek átvétele, meggyőzése a cél, nem az,
hogy egyik vagy másik fél nyerjen igazával, hanem egy közös, egy adott közösség számára
leginkább optimális döntés meghozása, amelyhez nélkülözhetetlen a kompromisszum
megkötése is.
Ha erősen él bennünk egy szebb, szabadabb jövő reménye, és képesek vagyunk együtt,
egymásra támaszkodva nekirugaszkodni a megvalósításnak, méltók lehetünk, méltók leszünk
1848 örökségéhez. Ebben segít minket minden évben újra meg újra a megemlékezés a
szabadságharcra, március 15-re és annak hőseire. Ez ad értelmet az ünnepségeknek, a
koszorúzásoknak, a közös és békés elmélkedésnek” – mondta a Juhász Zoltán polgármester.

A szónok végül Széchenyi István gondolatait idézve fejezte be ünnepi beszédét: „Egynek
minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen“. Az ünnepi gondolatok után a Nagykállói
Általános Iskola 3-4. osztályos diákjainak látványos és megható történelmi előadását láthatta
a közönség, „Forgassuk vissza asz idő kerekét!” címmel, a műsort Frankné Somogyi
Zsuzsanna állította össze. Az ünnepi műsor után az önkormányzat, az intézmények, az
egyházak és pártok képviselői helyeztek el koszorúkat, virágokat az 1848/49-es emlékműnél.