A Kállai Kettőssel kapcsolatos izgalmas nyomozás történetét osztotta meg a hallgatósággal dr. Ratkó Lujza néprajzos muzeológus október 8-án Nagykállóban.

A Ratkó Józ

sef Városi Könyvtár idén is csatlakozott az Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozatához. Ennek egyik állomása volt a tegnapi napon megtartott előadás, amelyen dr. Ratkó Lujza néprajzkutató osztotta meg a közönséggel a Kállai Kettős történetéről szóló kutatási eredményeit.

Az eseményen – többek között – elhangzott, hogy a Kállai Kettős egyedülálló a magyar tánchagyományban. A XVII. században, 1674-ben megalkotott tánc, de kialakulásának pontos történetét máig homály fedi.  Az azonban bizonyos, hogy a XVII-XVIII. században csak a neve terjed el, maga a tánc nem. Később a végvárakon szolgálatot teljesítő katonák terjesztették el a hírét, de magát a táncot nem, mert nem ismerték a lépéseit – mondta dr. Ratkó Lujza. – Mivel ők gyakran cserélődtek, más-más helyen teljesítettek szolgálatot zsoldos katonaként, így ők voltak abban a helyzetben, hogy „elhíreszteljék” messzi földre.

Neves zeneszerzőnknek és népzenekutatónknak, Kodály Zoltánnak és Rábai Miklós táncművész, néptánc-koreográfusnak köszönhetően pedig világhírnévre tehetett szert. A Pallas és Réva nagy lexikon is említi, emellett publikációkban és több szépirodalmi műben is felbukkan, így olvashatunk róla Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, vagy Jókai Mór műveiben is. Ugyanakkor több helyen tévesen írnak róla, mert úgy emlegetik, hogy asszonyok számára szerezték annak idején.

-A táncnak technikailag kötött a szerkezete és egyszerű motívumok jellemzik. Mint történelmi táncnál megmaradt a sorban táncolás, a kötött szerkezet. Amiben teljesen eltér a néptánctól, a csárdástól, az a jellegzetes szoknyamozgatás, illetve az eltérő, lassú táncolási mód (a Felülről fúj… dallamára), egyáltalán nem mulatsági tánc, hiszen eljárták, megjátszották a Kállai Kettőst – mondta a néprajzkutató.