image004-2

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 61. évfordulójára emlékeztünk

Október 23-án Nagykállóban a református műemléktemplomban tartották az ’56-os
megemlékezést, ahol a nemzeti ünnep alkalmából Oroszné dr. Nagy Matild, Nagykálló Város
alpolgármestere mondott ünnepi beszédet, majd a Hangraforgó Együttes adott különleges
hangulatú koncertet.
– 1956 talán legtalálóbb elnevezése: az élet forradalma. Nem egy ideológiáé, nem egy
eszményé. 1956 elemi erejű lázadása azért tört ki, hogy normálisan lehessen élni az életet. –
mondta az ünnepi megemlékezésen a rendezvény szónoka, Oroszné dr. Nagy Matild
alpolgármester asszony, majd így folytatta: „1956 októberében nagyon sok ember egész
életére kiható döntést hozott. Volt, akinek ez a döntés később az életébe került, másoknak
hosszú börtönéveket vagy több évtizednyi emigrációt jelentett.
Ma elsősorban azok emléke előtt tisztelgünk, akik azért áldozták fel szabadságukat, sőt
életüket is, hogy megteremtsenek egy szabad, független, demokratikus országot. Nem rajtuk
múlt, hogy akkor, 61 évvel ezelőtt ez nem sikerülhetett. Mégis hatalmas részük volt abban,
hogy ma, 2017-ben egy szabad, független, demokratikus Magyarországon élhetünk.
Akkor vagyunk méltóak 56’-os hőseinkhez, ha mi is megvédjük, megőrizzük magyar
nemzetünk érdekeit, identitását. Fontos, hogy magunk alakítsuk jövőnket, tanuljunk
történelmünk nagyjaitól, s mindenekelőtt higgyünk nemzetünk erejében, változni, tenni
akarásában. Ha mi nem állunk ki saját céljainkért, nem vesszük kézbe sorsunk irányítását,
akkor ezt mástól sem várhatjuk el” – hangsúlyozta Oroszné dr. Nagy Matild, majd Tamási
Áron: Magyar fohász című, 1956. október 26-án írott jegyzetével zárta gondolatait: „…A kor,
amelyben élünk, s amelynek ablakán a jövőbe nézünk, vért csordított ebbe az italba. Örök
intelem ez, mely egyformán szól nekünk magunknak és a világnak. Minket arra int, hogy a
kor forradalmát magunknak kellett volna végbevinnünk. Mivel ezt nem tettük, hanem
ajándékba fogadtuk el, olyan esztendők rakódtak történelmünkre, amelyek hagyományainkat
elferdíteni törekedtek, természetünket gúzsba kötötték és jövendőnk felől kétségekkel
kínoztak. Ebben a hamis és igaztalan állapotban a nép nem találhatta meg nyugodalmát, és
alkotó erejét bénaság fenyegette. Ezért kellett megtörténnie annak, ami történik. A kehely,
amelyben a magyarok vércseppjei szentelik meg az éltető italt, a világot arra inti, hogy
nagyobb gonddal és tisztább lélekkel őrködjék az emberi lét méltósága fölött. A hatalmak,
melyek a maguk rendszerében élni jónak és helyesnek látják, adják meg nekünk a lehetőséget,

hogy mi is a magunk emberi és nemzeti formánkban élhessünk. Ez a forma nem más és nem
is lesz más, mint a társadalmi demokrácia és a nemzeti függetlenség formája. Ezt a formát,
kormányzás dolgában, egy nemzeti kormány tudná a nép akaratával megtölteni; a művelődés
szellemével pedig a magyar léleknek azok a mesterei, akik az elmúlt évtized alatt is a nép
hűségében éltek…”
Oroszné dr. Nagy Matild elgondolkodtató szavai után a Hangraforgó Együttes ünnepi
műsorával folytatódott a nagykállói megemlékezés. A zenészek szép és gazdag jelentésű
megzenésített verseket adtak elő, – többek között – Buda Ferenc, Tamási Lajos, Ratkó József
és Zas Lóránt költeményeiből állították össze műsorukat.
Az ünnepség végén a megjelentek a Szabadság kertbe vonultak, ahol az emlékezők
koszorúkat és virágokat helyeztek el az 1956-os emlékműnél.