image0081

Aki elindul a hit útján, annak az egész élete megszépül

Hétvégén Nagykállóban szervezték meg a II. Országos Cigánypasztorációs Lelkigyakorlatot. A háromnapos lelki feltöltődésen közel százharminc cigány és nem cigány testvér mélyülhetett el istenkereső útján, akik az ország több mint ötven településéről érkeztek.

A Korányi Frigyes Görögkatolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium aulájban péntek délután Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök házigazdaként fogadta a vendégeket. A nyitó szentmisét vezető Székely János szombathelyi megyéspüspök a prédikációjával mélyítette az egybegyűltekben az idei év fókuszába kerülő szentségeket.

„Ahhoz hogy a cigányság befogadja Krisztust, kellenek cigány apostolok, benneteket Jézus ilyennek hív, a cigány nép apostolainak, mert a cigány nép legfőbb esélye Krisztus” – mondta beszédében.

Majd Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya osztotta meg gondolataira. Fülöp atya egészen messziről, a világ teremtésétől indult, hogy aztán feltehesse azt a létkérdést, ami csupán az ember sajátja: hogyan kerültem ide, miért vagyok itt?

A válasz a Jeremiásnak mondott isteni szavakkal érkezik:

„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek” Jer 1,5

„Azért vagyunk itt, mert az Isten hívott ebbe a világba: mindnyájunkat akart az Isten. Terve van velem.”

A második nap utrenyével indult Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya vezetésével, majd Koós Ede atya tartott elmélkedést a szentmiséről és az Úr napjának megszenteléséről.

Elmélkedésének témája által felvetett kérdések (megszentelem-e az úr napját?, milyenek a szentmiséink?) megválaszolására onnan indult, hogy  sorra vette az életünkben számon tartott napokat: születésnap, névnap, halálozási vagy temetési napok, melyekre megemlékezünk; a naptár az állami ünnepeket vagy épp a hosszú hétvégéket is jelzi számunkra; a roma kultúra világnapjára éppúgy figyelünk, mint a roma holocaustra: identitásunk fontos mozzanatai ezek. „De vajon az Úr napját számon tartom-e?” – tette fel a hallgatók helyett is a kérdést Ede atya. Ha nem szenteljük meg ezt a napot, akkor megsemmisítjük, lenullázzuk azt, hiszen semmiben sem fog különbözni a szenvedéssel, bosszúsággal, fájdalommal teli hétköznapoktól. „A vasárnap megszentelése egy drasztikus és radikális tett: a vasárnapot ki kell hasítani, szakítani az életemnek a rutinszerű folyamából” – mondta az atya. Arra is adott praktikus tanácsokat, hogyan lehet ezt megtenni: egy bizonyos katolikus-keresztény közösséghez tartozva templomba menni; találkozni a templom előtt egy kisebb közösséggel; fix helyet találni az Isten házában; tanúságtevően venni részt (imádkozni, énekelni, felállni, térdepelni – megtanulni a mozzanatait a szentmisének); áldozáshoz járulni, elsőáldozó lenni; figyelni a hirdetésre, hogy be tudjunk kapcsolódni valamely közösségi mozzanatba; együtt, szeretetben hazaindulva beszélgetni a közösséggel.

Boros Lajos neve többek között egy három éve megjelent kötetről lehetett ismerős az egybegyűlteknek: Rácsok mögött szabadon. Hatvanegy évesen több mint harminc, börtönben töltött évvel a múltjában tanúságtételre állt ki a jelenlévők elé. Olyan mélységeket élt meg kamaszkorától kezdődően, melytől – emberi számítások szerint – véglegesen szabadulni a hétszeres börtönbüntetésből való szabad lábra helyezés után is képtelenségnek tetszik. Mégis 26 éve már annak, hogy akkor még rácsok mögött, de felszabadította az Isten őt leláncoltságaiból.

A kiscsoportos beszélgetések után szentmisét celebrált Székely János püspök. A prédikációban dr. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök a bűnbánat szentségéről beszélt. A több elnevezéssel (a megtérés, a bűnbánat, a bűnbocsánat, a kiengesztelődés szentsége, a szentgyónás) is illethető szentségről szóló tanítás a délelőtti tanúságtevés után szervesen illeszkedett abba a hosszú sorba, melyben az előadók és elmélkedést tartók a szentségeket és azok jelentőségét mutatták be.

Dr. Balogh Győző Rakacán szolgáló segédlelkész atya Az Eucharisztia ünneplése a cigánypasztorációban címmel gondolkodott együtt a hallgatósággal. Ő mint a Görögkatolikus Metropólia elsőként felszentelt cigánypapja a leghitelesebben tud szólni arról, hogyan látja a cigányság hitéletét, milyen cigányként cigányok között szolgálni, és közösségével együtt megélni a hétköznapokban az Eucharisztia titkát. Ahogyan az Eucharisztia mindennek forrása és csúcsa, úgy Jézus Krisztus a cigányság legfőbb vajdájaként is aposztrofálható (ld. dr. Balogh Győző: Krisztus a legfőbb vajda). Augusztus 8-án a résztvevők a görögkatolikus szertartások egy másik, jellegzetes dallamvilágú ’nem ülve végzett’ típusával, az Akathisztosszal is megismerkedhettek. A lelkigyakorlat második napját, a hangulatot és a lelki találkozásokat – egymással és az Istennel – tábortűz és énekszó mélyítette, tette eufórikussá.

 

P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Görögkatolikus Egyházmegye