image036

1956-ra emlékeztek Nagykállóban

A 63 évvel ezelőtt kitört forradalomra és annak hőseire emlékeztek október 23-án Nagykállóban is. A Szabadság téren, az 1956-os emlékműnél tartották az ’56-os forradalom és a 3. Magyar Köztársaság kikiáltásának napja alkalmából szervezett ünnepséget, ahol Nagykálló Város újonnan megválasztott polgármestere, Horváth Tibor köszöntötte a megjelenteket.

-1956 megmutatta azt, hogy mire képes egy nemzet, egy csoport, ha valóban összefog és egy közös cél, egy nemes ügy eléréséért indul el és küzd, s az egyéni érdekeket maga mögött hagyva cselekszik – mondta  Horváth Tibor polgármester.

Ezt követően az ünnepség szónoka, Oroszné dr. Nagy Matild képviselő osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Felidézte a 63 évvel ezelőtt történt eseményeket, az egyetemisták nagygyűlését Pesten, a tüntetést, a rádiónál történt véres leszámolást, az október végéig tartó harcokat, a reményt keltő tűzszünetet, Nagy Imre vezetésével az új kormány megalakulását, majd november 4. után a második hősi küzdelmet, a leszámolásokat…

-1956 szelleme mérce, ma is kötelez. Rá kell ébrednünk, hogy párthovatartozástól, származástól, vagyoni helyzetünktől függetlenül elsősorban valamennyien magyarok vagyunk, egy nemzet. Csak magyarként, csak egy nemzetként védhetjük meg a szabadságunkat, csak egy nemzetként tervezhetünk jövőt magunknak. Feladatunk, sőt kötelességünk az emlékezés, hiszen ma már a történeti források alapján egyre tisztul a kép, minősítése egyértelmű, az eseményekből, az átélők személyes emlékezeteiből egyre többet ismer meg a történeti tudat. Sokszínű, sodró erejű, tiszta célú és önbecsülésünket helyreállító forradalom volt az 1956-os, amelyet a szabad világ szemlesütve ismert el. A harcokban 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A forradalom után kb. negyedmillió magyar hagyta el az országot, nyugatra menekülve – mondta Oroszné dr. Nagy Matild, majd Albert Camus-t idézte, aki a következőket írta a magyarokról: „A  legázolt bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia… A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat…”  – mondta a képviselő asszony, majd beszédében kiemelte: „emlékezzünk a halottakra, a hősökre, a pesti srácokra, mindazokra, akik az utcai harcokban áldozták életüket hazájukért! Emlékezzünk a megtorlás éveiben börtönben raboskodókra, s a kisfogház udvarán meggyilkoltakra; emlékezzünk a túlélőkre, akik évtizedeken át szívükben, lelkükben őrizték a szabadság álmát!

A rendezvényen – az ünnepi gondolatok után – a zene és próza segítségével próbálták felidézni ennek a viharos, fájdalmakkal, de mindezeken túl hősiességgel teli időszaknak az eseményeit Bistey Attila művésztanár 1956 emlékezete című műsorával, majd a Cantarella Kamarakórus tagjainak előadásával.

Az ünnepi megemlékezés végén koszorúzással és főhajtással  tisztelegtek az 1956-os emlékműnél.